Csendes Ember
Edda
A csendes ember itt élt köztetek,
De ra sosem, sosem figyeltetek,
A vilagról véleménye volt,
De megtanitottak, hat hallgatott.
A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket,
A csendes ember nem jó tarsasag,
Ha megszólal, minden szava vag.
A csendes ember.
Jól van, jól van - mondta -, okosok,
Tudom, ti mindent elõre lattatok,
Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magaban nevetett.
A csendes ember hosszu utra megy,
Talalkozasunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok,
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
A csendes ember néman morgodott,
Hiaba hajolsz fölém, nem hallhatok.
Így multak el utolsó napjai,
A fajdalomról nem voltak szavai.
A csendes embert mart megérteném,
Mindent atbeszélnénk, ó, hogy szeretném!
Fajdalmasan hianyozni fogsz,Édesapam, veled maradok.
A csendes ember hosszu utra ment,
Talalkozasunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok,
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
Megbolondulok!