Boertoen
Edda
Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon
Fiu vagyok-e vagy lany, mar magam sem tudom
Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon
Fiu vagyok-e vagy lany, mar magam sem tudom
Mar magam sem tudom, mar magam sem tudom...
Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon
Fiu vagyok-e vagy lany mar magam, mar magam sem tudom
A gyengén a rossz nem segit, az erõset csak emeli
Lathatatlan bilincseit az élet ram teszi
Megfagyott a lelkem
Nincs mar olyan ember
Ki felmelegit engem
Latóknak a sötétrõl beszélni végképp nem lehet
Minden ujabb próbalkozastól, óh, csak faradtabb leszek
De beszélek még velük, legyen barhogy is
Akik a friss levegõt harapjak, pedig a helyük itt lenne, itt
Megfagyott a lelkem
Nincs mar olyan ember
Ki felmelegit engem
Az enyészet utjan...
Az enyészet utjan...
Egy itélet mar végképp elég
A bélyeg végig elkisér
Az enyészet utjan mindenki megég
Ember kérlek, te ne itélj el!
Ezt meguszni ép ésszel, nem semmi feladat
Egy szal ruha, s az egyedüllét kemény, kemény iskola
Asszonyomat latom, ki masnak szeretõ
Emberen nem segithet egy élõ, egy élõ temetõ
Megfagyott a lelkem
Nincs mar olyan ember, óh
Ki felmelegit engem
Az enyészet utjan...
Az enyészet utjan...
Egy itélet mar végképp elég
A bélyeg végig elkisér
Az enyészet utjan mindenki megég
Ember kérlek, te ne itélj el!
Megfagyott, megfagyott a lelkem
Nincs mar olyan ember, óh
Ki felmelegit engem
Az enyészet utjan...
Az enyészet utjan...
Egy itélet mar végképp elég
A bélyeg végig elkisér
Az enyészet utjan mindenki megég
Ember kérlek, te ne itélj!
Egy itélet mar végképp elég
A bélyeg végig elkisér
Az enyészet utjan mindenki megég
Ember kérlek, te ne itélj el!