The Abyss of Realization
Autumn Nostalgie
Kivájott mélységbe néztem
Láttam elveszni végtelen énem
A sötétségben a múlt lelt rám
Engem néz és megbabonáz
Megvakít és végleg elzár
A tudásért mindenem eldobtam
Egyedül maradtam az ég színe alatt
Félelemből fohászkodtam
A világot örökre eldobtam
A mélységbe mindent bezártam
Mindennel magam néztem szembe
Vártam azt ki kiment innen
De nem jött a várt megváltó
Magamat váltottam meg önmagamtól
Még mindig itt vagyok
Ahol senki nem talál
Mert a mélység még mindig Belém lát
S én is vissza nézek rá
Elfogadtam, hogy már nem látok mást
Végleg elmerültem
Oda ahol senki nem lát
Mert már nincsenek szemek
Amik engem észrevennének
S megmentenének önmagamtól
Üresnek látom
Mindazt mi körbevesz
A megszokás eltemet
S végleg a homályba felejt
Álmodom hogy létezik egy holnap
De önmagamon kívül már csak a múlt van
Magamtól távol, az örök mélyben
Egyedül maradtam a sötétségben