Lá, Lá, Lá, Lábujjhegyen
Aradszky Laszlo
Lá, lá, lá lábujjhegyen lopódzom hozzád csendesen.
Csak a kertajtó csikordul kissé vészesen...
Rá, rá, rá, rád gondolok; a szívem gyorsabban dobog!
Rémít minden zaj: kavics vagy gally, aj, jaj jaj!
Hol van már az ablakod?!
Csókot így hogy adhatok?!
Bár nem tudnám, hogy is tudnám, hogy fiú vagy lány vagyok!
O, ó miért bújkál a hold?
Mi ez??? Csak egy kis fácska volt!
De látni véltem Be, Be, Be, Belfegort!
Lá, lá, lá lábujjhegyen lopódzom hozzád kedvesem,
Hisz te kértél rá, hogy titkos randevúnk legyen!
M-m-megsúghatom, amit vártam oly nagyon,
Azt hiszem, az másmilyen izgalom!
Hol van már az ablakod?!
Csókot így hogy adhatok?!
Bár nem tudnám, hogy is tudnám, hogy fiú vagy lány vagyok!
O, ó miért bújkál a hold?
Mi ez??? Csak egy kis fácska volt!
De látni véltem Be, Be, Be, Belfegort!
Lá, lá, lá lábujjhegyen lopódzom hozzád kedvesem,
Hisz te kértél rá, hogy titkos randevúnk legyen,
Sz-szé- szép kedvesem!
De nincs veszve még semmi sem!
Végre hát, jöjj ki hát lábujjhegyen...lábujjhegyen...lábujjhegyen...lábujjhegyen...lábujjhegyen...