Mikor a szárnyam helyét
Megtapogattam,
Ăšjra hinni kezdtem
Ă“, az angyalokban.
És most itt van az idõ,
Te angyali szeretõ,
RepĂĽlni hĂv, csábĂt a levegõ,
A jéghideg levegõ, (a jéghideg levegõ).
Csak Te meg Ă©n,
A szakadék peremén,
DĂşdolj egy dalt, ez az utolsĂł perc!
Ha nem láttál még,
Most majd rám ismersz.
A napfény szárnyadra hull
Mozdulatlanul,
(Angyali szeretõ).
A napfény szárnyadra hull,
(Simogat a levegõ),
Mozdulatlanul.
(Szinte fáj!)
Körkörös repülés,
Vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss.
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.
(Angyali szeretõ),
A napfény szárnyadra hull
(Simogat a levegõ)
Mozdulatlanul,
(Angyali szeretõ).
A napfény szárnyadra hull,
(Simogat a levegõ),
Mozdulatlanul.
(Szinte fáj!)
Körkörös repülés,
Vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss.
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.
Szakadék fölött mozdulatlan lebegõ,
Kitárt szárnyú angyali szeretõ,
JĂł lesz, ha figyelsz, jĂł lesz, he Ă©rted,
Én itt vagyok veled, és szeretlek téged.
Én szeretlek Téged!
Én szeretlek Téged!